Minden olyan dolgot, tehát dologi eszközt, energiát vagy szolgáltatást árunak nevezhetünk, amit a termelője nem saját célra termel meg, hoz létre, hanem azt eladni, elcserélni kívánja, és ebből jövedelemre tehet szert. Az áruk mindig valamilyen emberi szükségletet elégítenek ki, éppen ezért minőségük meghatározza a forgalmi értéküket, piacképességüket is. Az árukkal foglalkozó tudományágat nevezzük áruismeretnek, melynek van általános és szakáru része is.
Árukkal az életünk minden percében találkozhatunk, ott vannak a boltokban, a termelői piacon, de a háztartásban is, ha az energia szolgáltatókra gondolunk. Cikkünk célja, hogy átfogó képet adjon az árucsoportokról és típusokról, illetve, hogy bizonyos áruismereti fogalmakat tisztázzon, melyek fontosak lehetnek fuvarozási és logisztikai szempontból.
Az áruismeret fontossága
Az áruismeret egy olyan tudomány, amely nagyban támaszkodik más tudományok ágaira, hiszen nem létezhet például fizikai ismeretek, kémiai ismeretek, biológiai, vagy olyan társadalomtudományi ismeretek nélkül, mint a közgazdaságtan, gazdaság földrajz és kereskedelmi ismeretek.
Az áruismeret feladata, hogy rendszerezze az árukat, vizsgálja őket különböző szempontok szerint, meghatározza a minőségüket, és a piaci körülmények függvényében az eladási értéket is meg tudja határozni. Az áruismeret több szempontból is fontos mind a termelőnek, mind a kereskedőnek. Egyrészt információkkal tudnak szolgálni a vevők felé, illetve meg tudják hozni az áruforgalmi döntéseket is, például, hogy mit, mikor kell rendelni, mennyit érdemes rendelni, és hogyan szükséges tárolni az adott árut. Különleges árutípusoknál, mint például a veszélyes áruk esetében, ezek ismerete hatványozottan fontos.
Az áruismeret területei
Az árukra vonatkozóan néhány dolgot különösen fontos tudni. Az egyik legfontosabb az áru anyaga. Ez például egy ruhánál a felhasználhatóság, a kezelés (mosás, vasalás) miatt fontos, míg egy élelmiszeripari árunál a romlandóságra, tárolásra van befolyással. Az áru anyaga jelenti az összetételét is, illetve a származásáról is adhat információt.
Az áruismeret érinti az előállítási ismereteket, tehát a gyártástechnológiát, a tárolást, csomagolást, ezáltal a raktártechnikát, de kell tudni az áruvédelmi rendszereket is (hiszen az áru hosszú utat tesz meg az előállítás helyétől a vevőkig, mialatt számos hatásnak van kitéve), illetve a különböző kódokat, melyekkel az árukat jelölik és csoportosítják.
Az áruismeret egy összetett terület, mely magában foglalja az egyes árukra vonatkozó jogi szabályozásokat is. Tudni kell az árura vonatkozó törvényeket, rendeleteket, szabványokat és előírásokat. A joghoz kapcsolódóan említést kell tenni a fogyasztóvédelemről és minőségvédelemről is, amelyek szintén részét képezik az áruismeretnek.
Végezetül az áruismeret az áruforgalommal is foglalkozik: mikor, miből kell rendelni, illetve mennyi a piaci érték, és, hogyan alakul a három alap pillér: beszerzés, készletezés, értékesítés.
Az áruk csoportosítása, árurendszerek
Felhasználási cél szerint az áru lehet fogyasztási cikk: tartós fogyasztási cikk, napi cikk, lehet kutatási és termelési eszköz (más termékek előállításához szükséges áru).
A napi fogyasztási termékeket a napi alapszükségleteink kielégítése céljából vásárolunk. Ezeket emiatt nagy mennyiségben gyártják, nagy a raktározási igényük, és gyártásuk is csak nagy tömegben éri meg.
A tartós fogyasztási cikkeket hosszú ideig történő használatra gyártják, tipikus példái a szórakoztató elektronikai cikkek és háztartási gépek. A tartós cikkek sokáig használatban vannak, csak ezután kerülnek lecserélésre, míg a napi cikkeket elfogyasztjuk.
A napi és a tartós cikkek között különleges helyet foglalnak el a luxustermékek. Ezek drágák, általában kézzel vagy különleges, fejlett technikával készülnek. A luxustermékeket speciális igények kielégítésére készítik és a használhatóság mellett sokszor fontosabb a presztízshatás, vagyis, hogy státusz értékük van. A luxustermékeknek mind a minősége, mind az ára magas.
Földrajzi eredet szerint akkor van szükség csoportosításra, ha az eredet a minőséggel összefüggésben áll, például belga csokoládé, vagy japán tea, tokaji bor.
Megmunkálási fok szerint is csoportosíthatók az áruk, ekkor beszélünk nyersanyagról, félkész termékről, késztermékről vagy hulladékról.
Az áruszállítás és raktározás szerinti csoportosítás nagyon fontos elvek mentén zajlik, hiszen itt szempont az, hogy milyen az áru halmazállapota, darab áruról vagy ömlesztett áruról van-e szó, nem gyúlékony vagy tűzveszélyes, netán veszélyes áru.
Bizonyos esetekben speciális csoportosításokat is alkalmaznak; méret, forma vagy tömeg szerinti csoportosítás, korszerűség szerinti és technológia szerinti csoportosítások.
A veszélyes áruk olyan anyagok, amelyek fokozott veszélyt rejtenek magukban, és ez a veszély, illetve az okozott kár érintheti az embereket, eszközöket, járműveket, vagy akár a környezetet is. Bizonyos veszélyes áruk hatása időben elhúzódó (radioaktív anyagok), míg másoké ún. tovagyűrűző (fertőző anyagok). A veszélyes áruk, tárgyak, hulladékok közúti szállítását az ADR tiltja, vagy csak bizonyos feltételekkel engedi meg, nemzetközi szállításuk pedig gyakorta tiltott.
A veszélyes áruk legjellemzőbb tulajdonságai:
- Tűz- és robbanásveszély.
- Egészségkárosító hatás: az emberi szervezetbe belégzés, lenyelés, bőrrel való érintkezés útján kerülhet az anyag, mérgezést, marást, irritációt, allergiát, eszméletvesztést okozva.
- Környezetszennyező hatás: a szabadba jutva közvetlen a környezetük mellett is (felszín alatti vizek), de a szabaddá válás helyétől nagyobb távolságokban is károsíthatják a környezetet és az ember egészségét.
Az áruk csoportosítása kódokkal
Az új rendszerek már nem áruismereti elvek szerint csoportosítanak, hanem kódokat használnak, melyekkel az információ kifejezése nemzetközileg elfogadott egyezményes jelekkel történik. Ez sokkal gyorsabbá és hatékonyabbá teszi a csoportosítást. Így a több millió árucikkből álló árutömeg nyilvántartása a raktárba érkezve biztosítja a gyors helyre kerülést és tárolást, illetve a nyilvántartásban is könnyedén nyomon követhető lesz az egyedi kóddal rendelkező áru.
- Egyes termékekhez és meghatározott áru tulajdon-ágokhoz színeket kapcsolnak (esetenként betű- és számjelekkel kombinálva).
- Az „alfás” kódrendszer: a latin ábécé ékezet nélküli 26 betűje.
- A „numerikus” kódrendszer: 0-tól 9-ig terjedő arab számok variációja.
- Az „alfanumerikus” (OCR: optikai karakter-felismerés) kódrendszer: betű- és számjeleket tartalmaz.
- Bizonyos kereskedelmi hálózatok saját belső kódrendszert használnak, és ezek csak az üzlethálózat tagjai számára hozzáférhetők, használhatóak. Erre példa a Tesco vagy a Spar csoport.
- A jól ismert „vonalkód rendszer” a számítógép nyelvére lefordított, bináris alakban megjelenített (sötét függőleges vonalakból és világos vonalközökből álló) számok, melyeket még a vásárlók is ismernek. A vonalkódok használatával lerövidül a várakozási idő a pénztáraknál, illetve a kereskedelmi munka automatizálódik. Ezeknek a rendszereknek a nemzetközi elnevezése EPOS vagy POS.
Magyarországi főbb kódrendszerek:
- GS-1 (Globális Áruazonosító)-vonalkódos rendszer,
- EURÓPAI ÁRUAZONOSÍTÓ KÓDRENDSZER (EAN): célja, hogy szabályozza a termékazonosítás rendszerét, összehangolja a különböző tagországokban alkalmazott termékazonosító kódrendszereket, azonosít, de nem ad információt az áru tulajdonságairól (13 számjegy),
- ETK (Egységes Termék Kód),
- TESZOR (Termékek és Szolgáltatások Osztályozási Rendszere – korábban a Belföldi Termék Osztályozás – BTO – volt használatban),
- VTSZ (Kereskedelmi Vámtarifa – 21 termékcsoportot jelöl, pl. Élő állat, növényi termékek, élelmiszer készítmények, faipari termékek, lábbelik, járművek, művészi tárgyak stb.),
- EPC (elektronikus termékkód, az RFID rendszer azonosítója – elektronikus áruvédelmi rendszer, amit a laikusok csak a ruhán lévő “csipogóként” ismernek).
Az áruk minősége
Az áru, mint a kereskedelem eszköze, nem mindegy, hogy milyen minőséggel bír. Napjainkban az áru vonzerejét főként két dolog szabja meg; az ár és a minőség. Akik az ár alapján döntenek, nem feltétlenül tartják szem előtt a minőséget, de a minőség mégis nagyban megszabja az adott áru forgalmát, azt, hogy meddig lesz rá kereslet, meddig tud a piacon maradni. A minőség egyrészt jelenti a gyártó által garantált, sugallt minőséget, másrészt a vevők által elvárt minőséget. A kettőnek találkoznia kell, vagy az első túl is szárnyalhatja a másodikat. Az áruk minőségét befolyásolhatja a disztribúció, vagyis az áru kezelése, ezért ennek folyamatára gondos figyelmet kell fordítani ahhoz, hogy ne sérüljön a minőség.
Egy áru minősége kihat a felhasználhatóságra, a biztonságra, a megbízhatóságra, a teljesítményre, a korszerűségre, a pszichológiai értékre, és még a sikerdíjakra, szakmai elismerésekre is.
Áruvá csak az a termék válhat, amelynek minősége megfelel a négy alapkövetelménynek: biztonságos, rendeltetésszerű használatra alkalmas, megvalósítható a jelenlegi technikai színvonalon, és fenntartható.
A minőség legfontosabb jellemzői
- Az élettartam: ameddig a termék használható – rendeltetésszerű használat esetén. A termék élettartamának megítélésénél figyelembe kell venni a fizikai kopást (használatból adódó) és a relatív kopást (avulást, korszerűtlenség, divatjamúlt).
- A megbízhatóság: milyen valószínűséggel tölti be meghatározott ideig és meghatározott feltételek között az előírt feladatait, vagyis hibamentesen, tartósan, esetleg javíthatóan.
- A működőképesség: az áru ellátja eredeti funkcióját. A meghibásodás azt jelenti, hogy az áru működőképessége időszakosan vagy véglegesen megszűnik.
- A gazdaságosság: a fogyasztói árral arányos a használat költsége, hosszú és optimális az áru élettartama.
- A teljesítmény (saját jellemzői kapacitás).
A fogyasztói érdekvédelem
Végezetül szót kell ejteni a fogyasztók védelméről is, hiszen a piaci versenyben szakmai ismeretek hiányában egy vevő kiszolgáltatottá válhat. Ezt védik a fogyasztóvédelmi szervezetek és hatóságok, melyek érvényesítik a polgári jog, a kereskedelmi jog, a büntetőjog, a szabálysértési jog és a közigazgatási jog paragrafusait is.
A fogyasztóvédelmi hatóság feladata képviselni és védeni a fogyasztók gazdasági érdekeit a gyártókkal, kereskedőkkel szemben, melyek erőfölényben vannak. Egy fogyasztónak joga van a biztonságos, hatékony, megfelelő minőségű termékhez és szolgáltatásokhoz.