A nemzetközi fuvarozás egyenesen a világgazdaság működésének egyik ütőere. Az országhatárokon átívelő áruforgalom zökkenőmentes lebonyolítása kis- és nagyvállalati szinten a fennmaradáshoz elengedhetetlen, egyéni szinten pedig az élelmiszerek, a ruházat, a gyógyszerek és többek között a szórakoztató cikkek folyamatos ellátása végett létkérdés, igazodva persze az egyedi igényekhez.
A szektor eredményes működésének kiemelt indikátora a gyorsaság, ugyanakkor az elképesztő volumen miatt kulcsfontosságú szabályozott keretek között tartani magát az áruforgalmat. Ebben jelentenek segítséget a nemzetközileg elfogadott egyezmények, vámok és törvények, amelyek jól körülhatárolt mederbe terelik a szállítmányozás folyamatosan lüktető globális ütemét.
Cikkünk rávilágít a nemzetközi fuvarozás súlyára a megszokott életvitelünk hosszútávú fenntartása végett, másrészt részletesen foglalkozunk azokkal a kiemelt fogalmakkal és szabályokkal is, amelyeknek a célja a szállítmányozást érintő kérdések, illetve az esetleges félreértések tisztázása.
A nemzetközi fuvarozás fontossága
A nemzetközi fuvarozás ágazata főként egy elképesztően hosszú és kiterjedt láncolatra hasonlít, amiben minden egyes résztvevő szerepe megkerülhetetlen. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az országokon belüli, illetve országhatárokon átívelő áruforgalom nélkül egycsapásra megállna a megszokott életünk.
Elég csak körbenézni magunk körül és láthatjuk, hogy a tárgyaink többségét nem birtokolhatnánk, ha nem működne a nemzetközi szállítmányozás nap mint nap. Például ezt a cikket sem tudnánk olvasni, ha a laptopunk, tabletünk vagy az okostelefonunk gyors és pontos szállítását nem oldották volna meg a gyártás helyétől hozzánk, végfelhasználókig.
A globális árukereskedelem olyan a világgazdaság számára, akár az emberi szervezetnek az oxigén. Gyakorlatilag a puszta létezés is elképzelhetetlen a folyamatos áramlás nélkül, a szállítandó árucikkek jellegétől teljesen függetlenül.
Mindez annak fényében is könnyen belátható, hogy például egy New York városában fekvő H&M üzletben ugyanazokat a ruhadarabokat vásárolhatjuk meg, amiket például Budapesten is. De az a tény szintén erőteljesen rávilágít a világszintű áruforgalom jelentőségére, hogy ma már gyakorlatilag órák leforgása alatt juthat el egy magyarországi üzlethelyiségbe az a tengeri hal, amit tőlünk több ezer kilométerre halásztak ki.
Mindezen felül a nemzetközi árufuvarozás egyes országoknak magát a megélhetést jelenti. Igazodva a megbízók igényeihez a fejlődő államok és nemzetek között tucatnyian specializálódtak az áruk szállítására, és a külföldre történő termelésből tartják fenn magukat. Számukra egész egyszerűen létkérdés az áruszállítás gördülékeny megvalósulása.
Egy dinamikusan változó térképen ábrázolva a nemzetközi áruszállítás egy szövevényes, átláthatatlan pókhálóra hasonlítana leginkább. Országutakon a nemzetközi közúti fuvarozás keretei között, vasútvonalakon, levegőben és a vízen most is gépjárművek tízezrei szállítanak árucikkeket egyik pontból a másikba. Elképesztően nagy volumenről beszélünk tehát, aminek a rendezett keretek között tartása kulcsfontosságú feladat.
Természetesen ahhoz, hogy a nemzetközi árufuvarozás olajozottan működhessen, szabályozott és alaposan körülhatárolt keretrendszerre van szükség. Kellenek tehát azok a szabályozások, fogalmi meghatározások és törvényi leírások, amelyek igazodási pontként szolgálnak minden érintett számára megállapodásokhoz, szerződéskötésekhez, vagy éppen nézeteltérések körülményeinek tisztázásához.
Ezek a rendeletek számos olyan fogalmat és definíciót tartalmaznak, amelyeket kimondottan a nemzetközi fuvarozás szövegkörnyezetében szokás alkalmazni. A következő bekezdésben ezeket a speciális kifejezéseket vesszük végig, külön kitérve a jelentéstartalmukra, illetve a fontosságukra.
A nemzetközi fuvarozás alapfogalmai
Az országhatárokon átívelő kereskedelem már-már felfoghatatlan méretének fényében kiemelt fontosságú feladat meghatározott keretek és szabályok között tartani a folyamatos áruforgalmat. A keretrendszerhez pedig hozzátartoznak azok a speciális fogalmak is, amelyeknek az ismerete valamennyi érintett számára kulcsfontosságú.
Az export és import fogalma
Exportnak minősül, azoknak a termékeknek, illetve szolgáltatásoknak az összessége, amiknek az előállítása belföldön valósul meg, ugyanakkor külföldre értékesítik őket. Ezzel ellentétes fogalmat takar az import, vagy másnéven a behozatal meghatározása.
Az import alatt ugyanis az összes olyan terméket és szolgáltatást értjük, amiket külföldön állítanak elő, ellenben belföldről vásárolnak fel. Ennek szellemében az importőr az a magánszemély vagy vállalkozás, amelyik elvégzi magát a behozatalt, az exportőr pedig külföldre értékesítést.
Két ország egymással folytatott kereskedelmét alapul véve, ami az egyik állam számára exportnak minősül, az a másik helyzetéből nézve import lesz. A határokon átívelő kereskedelem kapcsán pedig fontos megemlíteni a tranzit fuvar fogalmát is.
A tranzit fuvar keretei között egy másik országból származó fuvareszközzel haladnak és szállítanak árut az adott állam területén keresztül, viszont mindeközben árucikkek fel- és lerakodása nem történik. Tranzit fuvarnak minősülhet például, ha egy magyarországi kamion Franciaország egyik régiójába szállít autó alkatrészeket, és az útvonal keretei között keresztülhalad Olaszország területén.
A gördülékeny áruszállítás jegyében az Európai Unió területén export és import tevékenységet végző vállalkozások számára egyébként komoly hozzáadott értékkel bír, hogy élvezhetik az EU egységes piacából fakadó előnyöket. Vagyis a termékeiket többletköltségektől és mennyiségi korlátozásoktól mentesen fuvarozhatják egész Európa viszonylatában.
Ehhez viszont elengedhetetlen betartaniuk néhány általános szabályt. Gondoskodni kell például arról, hogy az emberi és állati egészség, a környezet, továbbá a fogyasztói jogok védelme szempontjából minden árucikk megfeleljen az EU követelményeinek.
Megoldandó feladatot jelent az is, hogy minden, az EU-ban székhellyel vagy lakóhellyel rendelkező vásárló a helyi vevőkkel megegyező feltételekkel férhessen hozzá a forgalmazott termékekhez.
Ha pedig egy vállalkozás a meghatározott értékhatár felett végez export vagy import tevékenységet az EU területén, akkor statisztikai jelentésben köteles beszámolni a forgalomról a hatóságoknak.
VÁM
A vám olyan adószerű kötelezettségnek minősül, amit egyes országok vetnek ki a vámhatárukon áthaladó árucikkekre vonatkozóan. A vám egyrészt lehetőséget biztosít az államháztartásnak a bevételek növelésére, hatékony eszközként funkcionál a gazdaság szabályozásához, miközben a hazai termelők és termékeik védelmét is elősegíti.
Egyébiránt az egyik legrégebbi állami bevételi forrásról beszélhetünk a vám esetében. Mivel viszonylag könnyű beszedni és ellenőrizni, ezért nem véletlen, hogy már az ókorban is alkalmazott megoldásnak számított az európai területén uralkodó népek részéről. Az akkori államok rendszerint adókat és vámokat írtak elő, illetve szedtek be a belső és nemzetközi áruforgalom után.
A határokon átívelő kereskedelem liberalizációjának elősegítése, illetve a vámok és nem tarifális kereskedelmi akadályok megszüntetése végett hozták létre 1948-ban az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményt, aminek a rövidített elnevezése a GATT. A nemzetközi kereskedelem szabályozását szolgáló többoldalú megállapodás 1993-ig volt érvényben. Két évvel később a Kereskedelmi Világszervezet, másnéven WTO, lépett a helyébe.
Utóbbi célja szintén a nemzetközi áruforgalom felügyelete, illetve liberalizálása, viszont a GATT összetételéhez viszonyítva konstans szerkezettel. A WTO árucikkek forgalmán túl a szolgáltatások, valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmével kapcsolatos történéseket egyaránt figyelemmel kíséri.
A GATT szervezeti felépítéséből hiányzott az erős végrehajtó hatalom, éppen ezért a WTO létrehozásakor az erősebb struktúra megalkotása kiemelt szempontnak számított.
A vám a forgalom iránya szerint lehet behozatali, kiviteli és tranzit. Kiszabás alapján elkülöníthető az értékvám, mértékvám, vegyes vám, illetve az alternatív vám. Az időbeli hatályt alapul véve létezik állandó és időszakos vám is, a hatás függvényében pedig pénzügyi, illetve közgazdasági vám.
Meg kell még említenünk a vámvédelem fontosságát, aminek alapján az ipari, illetve a mezőgazdasági vámokat különíthetjük el. A vámeljárások fogalma annak kapcsán fontos, hogy egy-egy árucikk vámjogi rendeltetés meghatározásának az egyik legtöbbször használt módját kínálja.
TIR – eljárás
A TIR fogalma az angolnyelvű Transport International Routier szavak rövidítésére vezethető vissza, magát a TIR egyezményt pedig a vámszavatosság kérdésének megoldása kapcsán alkották meg 1959-ben.
Leginkább azt érdemes tudni a TIR-rel kapcsolatban, hogy az eljárás keretei között szállított árucikkek mentesek lehetnek a vámfizetés, az illetékek fizetése, valamint letéti kötelezettség alól a tranzitországok területén.
Ennek fényében kiemelten fontos TIR-okmánnyal, illetve szabályos vámzárral ellátni a fuvarozást végző gépjárműveket, ugyanis a határokon ezeket a járműveket rendszerint nem nyitják fel. Szükség van továbbá a gépkocsit kísérő okmányra is, amit szaknyelven TIR-igazolványként neveznek.
A TIR igazolvány kitöltése az árucikkek feladójának a dolga, viszont kiléptetéskor mindenképp le kell pecsételtetni a vámhatósággal is. A tranzit államokba érkezve a TIR igazolvány bizonyos oldalai maradni fognak az adott tranzitországban, abból a célból, hogy igazolásként szolgáljanak a rakomány ki- és beérkezése kapcsán.
A nemzetközi szállítással tehát egy elképesztőn komplex hálózatot ismerhetünk meg, aminek a szabályozása egyszerűen létkérdésnek számít globális szinten. Az egyes államok vezetői mindezt időben felismerték, és kialakították a globális áruforgalom olajozott menetének a keretrendszerét.
Természetesen időnként felül kell bírálni kisebb vagy nagyobb léptékű szabályozásokat, de a cikkben taglalt fogalmakon keresztül mindez tudatos és szabályozott munkamenet révén valósulhat meg.